Novemberben lesz egy éve hogy a Balázzsal először elmentünk egy Suhanj edzésre. Bárki aki futott vele mindig kedves segítő kész volt. Mégis – Anya azt szeretném ha te futnál velem.
10 éve sportoltam utoljára és az sem a futás volt. Sokan kérdezték miért nem futok, sokáig ellenálltam. Aztán Májusban beérett a sok nógatás. Egy délutáni napon felhúztam a cipőt és megtettem első kilóméterem. Aznap este a másik 2km-t és elkapott a gépszíj.
🙂 az edzéseken 4-5 km-t simán lefutok. Az első versenyem 3km, de a fiammal aki előtte tekert le 21km-t. Nagyon meleg volt s bár a lábaim bírják, az asztmám nem. Tudom mit kell tennem ha lassan jön a levegő. Képes vagyok futás közben visszafordítani egy befulladást! A Balázs végig bíztatott és az utolsó 100m-en még rágyorsítottunk! Nagyszerű élmény volt teljesíteni a kérését. Célbaéréskor megölelt és azt mondta – Anya büszke vagyok rád és legközelebb olyan versenyen indulunk ahol van frissítőpont és kapsz érmet! Vagyis nem állunk meg!
Minden nap legyen célod ami előre visz az életben és amiért érdemes a határaidat feszegetni, átlépni! 😇
