Szeptember óta tagja lettünk egy kemény de fantasztikus világnak.
Balázst felvették a Mozgásjavító Iskolába. Azóta napi szinten találkozom hasonló vagy éppen nehezebb sorsú családokkal.
Vannak szülők akik szívesen beszélgetnek, vannak akik csak beszaladnak az iskolába a gyerkőccel és már szaladnak is tovább. Mások vagyunk máshogy dolgozzuk fel a történteket egy mégis összeköt minket és ezért még ismeretlenül is de ha egymásra nézünk a köszönést egy mosollyal toldjuk meg és tudjuk mit jelent: tudom mit érzel, azt érzem én is.
Nagyszerűek a tanárok az ott dolgozók is. Tudják hogy nem csak gyermekeinkhez de hozzánk is nagyobb türelem kell. Türelmesen végig hallgatják aggódásom amit már leírtam de azért elmondom szóban is. 🙂
Minden gyermek egy csoda de ők még hősök is. Küzdenek mindennap olyan apróságokért amik nekünk természetesek és fel sem tűnnek.
Nagy tanítók ők és nekem lehetőségem nap mint nap tanulni tőlük!
