Buszon előttem áll 4-5 kamaszlány (akár a lányaim lehetnének) kemények, kezük össze firkálva, csúnya szavak kötő szóként használva…
Az egyik nagy lány a kezén lévő sérülését birizgálja amin a sebtapasz leválni készül. Közben oda veti a lányoknak, nincs nálatok sebtapasz?
Hogy lenne
:).
De nálam van. Mindig van. Ahogy van fájdalom csillapító és torokra való és szemcsepp és toll és rajzolós füzet….
Már fel mértem a seb elhelyezkedését és kiterjedését. A diagnózis, egy nagy és kell egy kisebb is.
Meg érintem a karját, kezemben a tapaszokkal. Gyanúsan rám néz, majd a tapaszokra, és csillingelő hangon mondja – köszönöm szépen!
Rá mosolygok.
A lányok tudják mit kell tenni! Kaptál tapaszt, de jó! Mondják a többiek!
Ki tudja az én pillangóm milyen hatással lesz a lányokra….
🙏❤️