Amikor felmerül, hogy jól csinálom e a gyermekeim nevelését. Jól nevelem őket? Meg adok nekik mindent?
Amikor fejemhez vágják mit nem csinálok jól vagy miért úgy csinálom!
Amikor számon kérnek miért nem veszem meg, – pedig megígérted!
Amikor dühömben mondok olyat amit nem kellett volna, amikor ők mondanak dühükben olyat!
De este mikor lefekvéshez készülődünk, kórusban kérik, – anya ugye mesélsz még!
És a mese után betakargatom őket egyesével, jó éjt puszit nyomok kis fejecskéjükre, elmondom mellé – jó éjt kicsikém, szeretlek nagyon.
Minden este mosolyt csal az arcomra és nem cserélném el semmiért. Ahogy lekapcsolom a villanyt és zárom a szoba ajtót, hárman egymást túl licitálva harsogják, – szeretlek anya, – imádlak anya, – álmodj szépeket anya, – jó éjt anya.
Ahogy záródik az ajtó az utolsó pillanatig kihasználják ami a résen kiférhet még hang foszlány ami el juthat anyához, mondják.
És ekkor helyére kerül minden.
Tudom, hogy szeretnek, tudják hogy szeretem őket!