Blog Uncategorized

Tükörből

tukor.jpg

A nap még éppen csak kezdte sugaraival melegíteni  az éjszaka hűtötte levegőt, mikor elindultunk. Mindig gyorsan indulunk. Felébred mindenki majd hamar össze pakolunk és útnak indulunk. Hosszú az út s talán azt gondolom hamarabb túl leszek rajta.
Most is hamar indultunk. De a gyerekek szerették volna megköszönni a Dédinek hogy ott aludhattunk ezért a kert legszebb szál rózsáját vágtuk le a kertből amit közösen adtak át neki. A Dédi nagyon meghatódott én pedig büszkén nézem őket, hogy meg van bennük az amit évek óta tanítok, mutatok nekik.
A szűk kertből sikerült lassan de elsőre és gond nélkül kiállnom ami nem kevés büszkeséggel töltött el. Mindenki az autóban, ajtók becsukódtak, indulunk. A gyerekek hátra fordulva integetnek még egy utolsót a Dédinek. És akkor néztem a visszapillantó tükörbe ahol az én hajlott hátú sokat megélt Nagymamámat láttam, aki könnyeit törölgetve integet utánunk míg az autónkat látja.
Eszembe jut a rengeteg emlék amikor gyerekkoromban, nyaranta ő vigyázott rám. Megtanított sütni, hímezni, kötni mégis meghagyott gyereknek maradni.
Át fut egy gondolat a fejemben talán most látom utoljára így a tükrön keresztül.
Megőrzőm ezt a szép emléket hiszen ő is részese annak amilyenné mára váltam….

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük